Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Légyölő galóca /Amanita muscaria/

legyolo-galoca_2.jpgA légyölő galóca főleg hegyvidékeken él. Nyíresekben, savanyú talajokon gyakori, fenyvesekben és lomberdőkben is előfordul.


Méreganyagai az iboténsav, muszcimol, muszkarin, muszkazon és muszkaridin, amelyek az idegrendszerre hatnak. A mérgezés tünetei fogyasztás után 1/2 - 3 órával jelentkezek: félálomszerû, részeg állapot, hallucinációk, álmosság, szédülés, gyomor- és bélpanaszok, nyáladzás, izzadás, könnyezés, nagyobb adag elfogyasztása esetén delírium. Mivel más galócafajokkal ellentétben a légyölő galóca nem tartalmaz májkárosító amatoxinokat vagy phallotoxinokat, így a halálos mérgezés rendkívül ritka. A gomba elfogyasztása elsősorban gyermekek, vagy idős, legyengült emberek számára veszélyes.

A gombát papírra kenve légyölő anyagnak használták – innen ered a neve –, kis darabjait az északi népek sámánjai arra használták, hogy transzba essenek. Egyes feltételezések szerint az indiai Rigvédában szereplő rejtélyes ital, a szóma alkotórészéül is légyölő galóca szolgált, melyet megszárítottak, majd ghí-vel vagy tejjel dehidratálva kisajtoltak. Hérodotosz ír az amürgoszi szkítákról, akiket haumavarga (haoma-ivó) szakáknak nevez. A haoma egy révült állapotot előidéző ital volt, amelyet légyölő galócából készítettek.

legyolo-galoca_3.jpg

A tündérmesék gyönyörű piros-fehér gombája, a légyölő galóca. Általában erdőkben, nyírfák, vörös és erdeifenyők alatt nő. Ez a gomba az egyik legrégebben ismert hallucinogén anyag; a szibériai és uráli törzsek sámánisztikus rítusainak fő eleme volt egészen a közelmúltig. Az etnomikológus R. Gordon Wasson szerint összefüggés van az amanita muscaria és az indiai Rigvédában található szent növény, a soma között. (Forrás: BosziPláza - Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)