Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mandragóra /Mandragora officinarium/

„Ó, Mandragóra, zöld fű,

Szép madár, mely oly bohó,

Hogy este a holdvilágnál zengi énekét.”


Román népdal a mandragóráról


mand.jpg

Lágyszárú növény. A burgonyafélék családjába tartozik (ezen család termesztett fajtái a paradicsom és a burgonya is) a maszlag a nadragulya a csüngőbelénd és a farkasbogyó rokona de ide tartozik a közismertebb petúnia is. Már Theophrasztosz (Arisztotelész utóda, nagy hírű filozófus-természettudós) is felismerte a közös vonásokat, a nadragulyát és a mandragórát szorosan rokonította. A 40 cm hosszú, 14 cm széles, szőrös tőlevelek tél végén, a virágzás kezdetekor megnyúlnak. A 1,5-3 cm-es virágok a hajtáscsúcsokon fejlődnek. Az öttagú, zöld csésze cimpái háromszögletűek. A sárgászöld vagy halványkékes párta forrt, mély harang alakú, mérete a csészéének kétszerese. Az öt, szabadon álló porzó szőrözött. A felsőállású, kétrekeszű magház túlnyúlik a porzókon, belőle sokmagvú, lédús bogyótermés fejlődik, sárgásfehér színű, szőrözött. A magok átlagosan 0,5-0,75 cm nagyságúak. Elterjedését illetően Délkelet-Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. Örményországban különösen nagyméretű válfaja tenyészik – ezt azonosítják haomával ami a hinduknál egy szent növénynek vagy inkább az abból készült italnak a neve.

A mandragóra minden növényi része tartalmaz alkaloidákat: kis mennyiségben tropánvázas alkaloidokat, L-hioszciamint, L-szkopolamint, mandragorint és atropint tartalmaz (maszlag, beléndek). Nem alkaloida jellegű alkotórészek: szitoszterol, b-methylesculetin, ramnóz, glukóz, fruktóz, cukróz. Az alkaloidák a legnagyobb koncentrációban a gyökérben és a gyümölcsökben találhatók. Az alkaloidák igen nagy mértékben fokozzák az érzékelést és anti-kolinerg hatásúak. Az antikolinerg szerek közül az atropint (az Atropa belladonna alkaloidját) már évszázadokkal ezelőtt alkalmazták hörgőtágítóként). Az atropin hatására torok és szájszárazság, nyelés képtelenség, nagy szomjúság, rekedtség támad. A pulzus igen szapora. Csakhamar egyre fokozódó izgatottság jelentkezik, élénk beszéd, nevető és sírórohamok, táncolás, hallucinációk, az öntudat elhomályosodik majd őrjöngés, és görcsrohamok alakulnak ki. Ezt mély álom követi, melyből lassú az ébredés. A mandragóra afrodisztikus hatása nagy valószínűséggel az alkaloidáknak köszönhető.

mand2.jpg

Ősidők óta ismert gyógynövény. A kultúrákon átívelve homályos misztika övezi. Alakja miatt emberlelket tulajdonítottak neki, hitték, aki a fölből kirántja, életével fizethet érte. Számos csodás történet színesíti a mandragóra-legendakört. Az ókori Egyiptomban nagy tisztelet övezte szerelmi szimbólum, afrodiziákum volt, valamint gyógyszer a fáraók udvartartásában. Az érzékiséggel összefüggésben ábrázolták gyakran Erósszal, kedvelték borba keverve, mámorító italként fogyasztották vagy altatóként használták. Heksörnek nevezték az általuk feltalált italt, ha mandragórát kevertek bele. Leginkább a nemi vágy fokozására varázsszerként tekintettek rá. A legrégebbi fennmaradt étel-receptgyűjtemény, az Ébert-papirusz feljegyzései közölnek a felhasználására vonatkozó utasításokat (tej-méz-földi fűszerek, bor elegye). A görögök - akik az első leírásokat közölték a fajról - nyugtatóként, emésztést serkentőként tartják számon, köszvény, álmatlanság ellen is javallják. Szerintük nemcsak az emberek, már a buja szatírok is fogyasztották. A korabeli orvosi írások mérgező növényként is emlegetik, levelének elfogyasztása akár őrültséget is okozhat - nagyon veszélyesnek tartották és a Historia Plantarum szerint mindazoknak, akik ki akarják ásni a gyökeret, három kört kell karddal húzni körülötte, és nyugatra kell nézniük. Segédjeiknek körtáncot kellett lejteni a növény körül, és erotikus szavakat suttogni neki. Aphrodite beceneve Mandragoritis volt. A rómaiak hipnotikumként használták az orvosi beavatkozások során. Gaius Plinius római természettudós kígyómarás és életuntság ellen javasolja. Az emberi alakra hasonlító gyökere a termékenység jelképe. A gyökereket - amely birtoklójának hatalmat, pénzt, szerelmet hozott - a szigorú előírásoknak megfelelően, éjjel ásták ki. Súlyának megfelelő arannyal volt egyenértékű. Az ótestamentum mandragórára vonatkozó passzusa hatásaként isteni áldást közvetít. „Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka. És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szülé Jákobnak ötödik fiat.” A középkori orvosok is gyakran alkalmazták altatóként, a gyökereket borba áztatva vagy füstölő formájában. Külsőleg friss sebeket, gyulladt szemeket, keléseket kezeltek vele.Hildegard von Bingen írja azt a XII. században, hogy az emberi hasonlósága miatt e növény könnyebben befolyásolható az ördögtől és annak szeszélyeitől, mint mások. Vannak hímnemű és nőnemű mandragóragyökerek. Hímneműnek számít a fehér mandragóra, melynek kövér, belül fehér és kívül fekete gyökere van. A levelek szétterülnek a talajon, a virágok erősen illatoznak, és a sárga bogyók elaltatnak, ha megeszik őket. A régi időkben narkotikumként és érzéstelenítő szerként használták. A nőnemű fekete mandragóra hasonlít a hímneműhöz, de gyökere gyakran szétválik. Van még egy harmadik faj, az úgynevezett bolond növény. Agrippa Von Nettesheim a középkori mágus Magische Werke című írásában tűzpiros színű, éjszaka ragyogó fényt kibocsájtó növényként írja le. Az akasztófamanó-legenda egészen az ógermán hagyományokig eredeztethető. Az akasztás pillanatában ejakuláló bűnös magjának varázserőt tulajdonítottak, melyből csodás növény fakad. A különféle szertartások során kihúzott gyökérből kel életre az akasztófamanó (Galgenmännlein). A mandragóra németül alraun (titkok tudója, illetve a rúna ismerője – a jövőbe látó asszonyokat is így nevezték). Ez a szó a gót runa-ból eredeztethető, ami titkot, rejtélyt jelent. Ezen a nyelvterületen a mandragóra gyökerét vagy a hozzá hasonlókat egységesen „Atzmann” névvel illeti a mai napig. Fentmaradt „receptek” szerint agyaggal, viasszal, menstruációs vérrel, szeméremszőrzettel – esetenként fekáliával – emberformájúvá egybegyúrva azt használva ugyanaz történik a kiszemelt áldozattal is, mint a kis figurával. A keresztény kultúrkör ezt a manót már a démoni erők tulajdonosának tekinti. Az ellentmondás, ami a Teremtés könyvében is említett csodanövény, valamint a pogányok által is tisztelt „akasztófamanó” közötti feszültség hamar átlényegült; keresztény köntösbe öltöztetve az istenanyával azonosították. Ebben az időben is kapott „negatív aspektust” repülőzsír néven: a boszorkányszombatok nélkülözhetetlen adaléka volt az utazáshoz szükséges elegyben. Az idők folyamán az erősödő misztikum és babonák a szélhámosokat a pénzszerzés reményében különböző hamisításokra sarkallta. Sokszor használták fel erre például a nagyon hasonlatos nagy fecskefüvet vagy a földitök (fekete, fehér) gyökerét. Ez utóbbi hatását illetően igen erős hashajtószer. A gyíkhagyma gyökerét még pár évtizeddel ezelőtt mandragóraként hozták forgalomba svájci patikákban. A 20. század első felében kutatások kezdődtek gyógyszerészeti alkalmazására. Az egyik ilyen készítmény állítólag a morfiumfüggőség kezelésére szolgál. A növény az idők folyamán nagyjából feledésbe merült, élénkebben él kultusza Romániában. Az „élet és a halál füvének” hívják, afrodiziákumnak tekintik. „Szerelmet, házasságot és a termékenységet képes előidézni, de megvan az a mágikus tulajdonsága is, hogy megsokszorozza az ember vagyonát. A szerelem (termékenység) és a jólét forrása.”

mand3.jpg

„Ha azonban valaki mágia vagy a teste forrósága miatt mértéktelen, akkor vegye ebbõl a növénybõl azt a fajtát, amely egy asszonyra hasonlít, és amely a fent mondott forrásban megtisztíttatott, és kösse azt, ami ebben a fûben van három napra és éjszakára a melle és a köldöke közé, majd azután ossza ezt a gyümölcsöt két részre, és egy-egy részt tartson három nap és három éjjel az ágyékára kötve. És törje porrá a kép bal kezét, és adjon ehhez a porhoz valamennyi kámfort, és így egye meg, és meg fog gyógyulni.” „Ha azonban egy asszony szenved teste forrósága miatt, olyan füvet vegyen a melle és a köldöke közé, amely férfit formáz, mint fentebb mondatott, és tegye vele ugyanazt. Ő azonban a jobb kezet törje porrá, és ahhoz adjon valamennyi kámfort, és egye meg ezt a port, ahogy fent mondatott, és ez a forróság benne fel fog oldódni.Azonban akinek a feje fáj valamilyen betegség miatt, az egye a fű fejét, amilyen gyakran akarja; és akinek a nyaka fáj, az egye a nyakát; vagy akinek a háta fáj, az egye a hátát, és akinek a karja szenved, egyen a karjából, akinek a keze, egyen a kezéből, akinek a térde, egyen a térdéből, akinek a lába, egyen a lábából. Vagy amely tagjában érzi a fájdalmat, egyen a figura ugyanazon tagjából, és jobban lesz. Az az alak, amely férfira hajaz, többet használ gyógyszerként, mint az, amelyik asszonyra, mert a férfi erősebb, mint a nő.” „Amikor kihúzzák a földből, gyökere iszonytató sikolyt hallat, aki azt hallja, beleőrül vagy meghal. Ezért vagy trombitaszóval kell a hangot túlharsogni, vagy egy -zsinórral a gyökérhez kötözött- fekete kutyával lehet kihúzatni. Viselőjének szerencsét hoz, kincseket és halálig tartó gazdagságot ad. Megoltalmaz a börtöntől és a sebesüléstől. Rendkívül kényes természete miatt sok gondoskodásra szorul, ha ezt nem kapja meg, megbosszulja a rossz bánásmódot. Beburkolva kis ágyacskába kell fektetni és minden pénteken megfürdetni. A tulajdonosának még halála előtt érdemes megválni a gyökéremberkétől, ellenkező esetben az elragadja a lelkét és a pokolra juttatja. Az ember csak annál az árnál olcsóbban adhatja, amennyiért ő megszerezte.”

„Ha egy tolvaj famíliából származó földi halandó tolvajlásra adja a fejét, vagy akinek várandós édesanyját lopáson érték, illetve legalábbis nagy vágyat érzett a tolvajláshoz, szóval ha egy ilyen szűz fiatalembert felakasztanak, s ő eközben vizeletét kiengedi, ott azon a helyen nő a mandragóra, illetve az akasztófamanó. Kiásásakor nagy veszélyben vagyunk, mert amikor kihúzzák, oly fertelmesen sóhajtozik, vonyít és ordít, hogy aki kiássa, legott szörnyethal. Hogy mégis hozzájussunk, pénteken napfelkelte előtt, miután fülünket gyapottal, viasszal vagy szurokkal bedugaszoltuk, egy fekete kutya társaságában kell odamennünk, három keresztet kell vetnünk a mandragórára, és a földet körülötte fel kell lazítanunk. Ezután a növényt a kutya farkához kell egy kötéllel hozzákötni, a kutyának egy darab kenyeret mutatni, majd nagy sebesen elfutni. A kutya utánunk ered, kihúzza a gyökeret, s legott kileheli a lelkét. Ekkor vegyük fel a gyökeret, mossuk le tisztára vörösborral, burkoljuk be egy fehér és piros selyemkendőbe, tegyük egy dobozba, fürdessük meg minden pénteken és újholdkor, adjunk rá tiszta, fehér inget. Ekkor megkérdezhetjük a mandragórát, s meghalljuk, hogy jövőbeli és titkos dolgokat jövendöl meg az üdvözülésről és a gyógyulásról.” (Grimm fivérek)

A mandragóra évszázadokon keresztül megmozgatta az emberek fantáziáját sajátos ember alakú gyökere miatt. Ennek megfelelően számos népies elnevezése maradt ránk. Ilyen a kutyaalma, varázsgyökér, ördögalma, mano di gloria, Adam koku… Dioszkuridész, görög költő is megemlíti a következő neveket felsorolva: antimelon – „az alma helye”, dirkaja – „Kirké növénye”, miantimenion – „harag ellen”, bombochykos – „tompa bódulatot keltő lé”, kammaros – „végzetes”, mala terrestria – „földialma”. Latin neve Atropa Mandragora. Az Atropa szó Atropas-sal van kapcsolatban, a legöregebb párkával, akinek ollója átvágja az ember életének fonalát, ha eljött az ideje. Érdekes párhuzam vonható abból is, hogy a mandragóra héber neve ugyanabból a gyökből származik, mint a szerelem szó. (Forrás: Gothic.hu)