Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szédítő vadóc /Lolium temulentum/

vadoc.jpg

A széditő vadóc az egyetlen pázsitféle növény, mely mérges hatású. Külsejére nézve igen hasonlít a közönséges vagy évelő vadóchoz, vagyis angol perjéhez, s úgy, mint ez, 
az is a valódi füzérpázsitok közé tartozik, de a különbség kettőjük között, hogy a széditő vadóc füzérkéin a füzérkét támasztó polyva sokkal hosszabb, mint a füzérke; a toklászok szálkásak és a szálkák hosszabbak a toklászoknál. Míg az évelő vadóc bokrosodik és sűrű levélcsokrot, gyepet képez, addig a széditő vadóc csak egy évig tart, gyepet nem létesít és csak egy-két füzért viselő szárat hajt. A széditő vadóc azáltal is különbözik az évelő vadóctól, hogy sokkal magasabbra nő és érdes szárú, s míg az évelő fajtársa egyike a legkitűnőbb takarmánynövényeknek, addig a széditő vadóc igen veszedelmes gyom a vetés között és a réten is. 
 
E növény már időszámitásunk elején rosz hírben állt, mert már a szentirásban is fel van jegyezve e gyom ártalmas volta: „Midőn az emberek aludtak, ellenség jöve s gyomot vetett a búza közé;” mely gyom alatt a Palesztinában már akkoriban is ismert széditő vadócot értették, melyet görögül zizaniának neveztek. A széditő vadócot az ókorban korcsbúzának (Brandkorn, Bastardweizen) nevezték, mivel azt hitték, hogy a gabona változott át e gyommá. 
Igen terhes gyom a gabonanövények között s kivált az árpa között található leggyakrabban. Néha évekig nem akadunk rá s pár év múlva egyszerre tömegesen jelentkezik. E rohamos fellépése adott okot azon balhiedelemre, hogy a gabona változott át vadóccá; igazi oka pedig abban van, hogy a növény magja évekig heverhet a földben és mégis megtartja csirázóképességét; ha azután szántás által a föld felszintes rétegébe kerül és ha bő esőzések állnak be, akkor kihajt a mag s a vetés tele van vele. 
 
Ez a gyom kétszeresen káros: egyrészt azért, mert elnyomja a vetést, de másrészt azért is káros, sőt veszedelmessé is válhat, mert mérgező, innen a 'szédítő' elnevezés. A növény mérgező része a magja, mely apró  búzaszemhez hasonló. Ha a széditő vadóc magját a gabonával megörlik, akkor a lisztbe kerülve az emberre is veszélyes lehet. Egyes népek, így a vendek, Gmelin szerint a széditő vadóc magjait a sörbe teszik, melynek ez igen bóditó hatást kölcsönöz. Állitólag a sörárpa közé is keverik a magjait, hogy a sör annál bóditóbban hasson. Azt is mondják, hogy a szemnek különösen ártalmas, de e nézet nem bizonyult valónak.
 
Gmelin 1779-ben azt írta, hogy a széditő vadóc bóditóan hat, fejfájást, szédülést okoz, látomásokat idézhet elő, hányásra ingerel, keléseket, köszvényt, bénulást okoz és a gyomornak a hirtelen és túlságos összehuzódása miatt hirtelen halált okozhat. E növény állitólag a katonaság között fellépett ragálynak is volt már az okozója.